A munkahelyi jelenlétünket befolyásoló tényezők
Egy nehezen megfogható témában indítottunk átfogó felmérést még augusztus elején. A magas részvételi arány és a beérkezett válaszok részletessége jól mutatja a téma aktualitását, egyben rávilágít azokra a területekre, amelyeken nehéz pozitív változást elérni. E témák egyike az ún. pszichoszociális kockázatok felmérése és kezelése. De mit jelent ez? Az Európai Munkavédelmi Ügynökség megfogalmazása szerint: „mindazon munkahelyi pszichológiai, társas és szervezési tényezők, amelyek negatívan hathatnak a munkavállalók testi és mentális egészségére.”
Egyensúlyban minden területen
A szakirodalom már évtizedek óta részletezi a pszichoszociális kockázatokat és azok okait, de kezelésükre csak nehezen megfogható, általános eszközöket, módszereket mutat be. Súlyos kockázatot jelentett például a devizahitelesek problémája, amikor kiderült, hogy a család egyik tagjának teljes fizetése nemhogy a megélhetésre, de még a „felszínen maradásra” is épphogy elég. Ezzel egy mindennapos stresszforrás jelent meg az érintettek életében. Különösebb empátia sem szükséges ahhoz, hogy megértsük a devizahitelesek vagy más, állandó nehézségekkel küszködők pszichoszociális állapotát.
Egy profitorientált ipari környezetben, ahol a számszerűsített célokat teljesítménykényszer mellett, de mindenekelőtt biztonságosan kell elérni, a pszichoszociális kockázatok is könnyebben kiéleződnek. A mindennapok során természetes, hogy valamennyien saját feladatainkat tartjuk szem előtt, de látni kell, hogy „egónk” miként hat a környezetünkre. A munkahelyi és a magánéleti szerepeinket sem lehet teljesen elválasztani egymástól: ugyanaz az ember érkezik reggel dolgozni, aki a munkaidőn kívül a családjában és más közösségekben is jelen van. Fontos, hogy a munkahely és a magánélet határán megtaláljuk az egyensúlyt, hogy minden szerepünkben önazonosak és kiegyensúlyozottak lehessünk. Sajnos sokszor hallhatunk vagy tapasztalhatunk olyat, hogy valaki a munkahelyén túlzottan domináns, a magánéletben viszont alárendelt szerepben van, illetve előfordul ennek a „felállásnak” a fordítottja is. Egyik sem egy kiegyensúlyozott, önmagával békében élő ember képét tükrözi.
Mit kezdjünk a stresszel?
Vajon tehetünk-e a napi szinten felgyülemlő stressz ellen, hogy ne roskadjunk össze alattuk, és ne legyünk két lábon járó időzített bombák a környezetünk számára?
Tudatosítanunk kell, hogy a stressz olyan tényezők összessége, amelyekre nincs, vagy csak korlátozott a ráhatásunk. Elsőként vizsgáljuk meg, hogy számunkra mi okoz stresszt, majd ezen belül válasszuk külön azokat a tényezőket, melyekre van és amelyekre nincs. Utóbbiakat azonnal törölhetjük is, ezeket el kell engednünk! Ilyenek például a múlt, vagy az olyan problémák megoldásának kényszere, amelyek nem tartoznak a feladat- és hatáskörünkbe, tehát nem vagyunk felelősek értük. (Hány olyan embert, kollégát ismerünk, aki mindig mással foglalkozok, először mindig másra hárítja a felelősséget, ahelyett, hogy a saját „portáján” tenne rendet…).
Ezután foglalkozzunk azokkal, amelyekre hatással lehetünk. Érdemes végiggondolni, hogy milyen mértékben tudunk ezeken változtatni, milyen eszközök, milyen segítség áll rendelkezésünkre a megoldásukhoz. Állítsunk fel fontossági sorrendet aszerint, hogy mely tényezők okozzák a legnagyobb feszültséget. Érdekes felismerés lehet, hogy nem feltétlenül a legnagyobb feladataink jelentik a fő stresszforrást.
Ha sikerült azonosítanunk és rangsorolnunk ezeket a tényezőket, akkor könnyebben tudunk szembenézni, fellépni velük szemben és meghúzni saját határainkat.
A kommunikáció szerepe
A félelmeit, hiányosságait és a stresszt kiváltó tényezőket rosszul felismerő és kezelő ember agresszívvá válhat. Az agressziónak számos formája létezik. A nyílt agresszió közvetlen és egyértelmű, így könnyebben felismerhető. Az agresszió passzív, rejtett, közvetett fajtája azonban jóval nehezebben azonosítható, ezáltal a hatása is sokkal mérgezőbb lehet egy közösségen belül. Ilyen helyzetben fontos, hogy felismerjük a problémát, és jelezzük az agresszornak, hogy viselkedése feszültséget okoz, gyengíti a csoport teljesítményét, és jelentős energiákat von el a közös feladatoktól.
A munkahelyi stressz kezelésének egyik legfontosabb pillére a megfelelő kommunikáció és a transzparencia. Tegyük az asztalra a problémákat, beszéljük meg, mi vezetett az adott helyzethez, és határozzuk meg közösen a lehetséges megoldásokat. Ehhez arra is szükség van, hogy saját sértettségünkön és egyéni érdekeinken felülemelkedve képesek legyünk önvizsgálatra, szükség esetén pedig saját hibáink felismerésére is. Ha egy csoportban eddig kevés figyelem jutott a munkahelyi stressz tudatos kezelésére, érdemes az alapoktól elkezdeni.
A környezetünk is hatással van ránk
A munkahelyi stresszt az emberi és szervezeti tényezők mellett a fizikai munkakörnyezet is – pl. a hőmérséklet és a megvilágítás – is befolyásolhatja. Ezért is szeretnénk megköszönni mindenkinek az együttműködést az energiaválsággal fenyegető helyzet kezelése során.
A tíznapos időszakban a gyár napi átlagos energiafogyasztását 5 százalékkal, 17 és 22 óra között pedig 30 százalékkal kellett csökkentenünk. Mindenki érzékelhette, hogy több helyen lekapcsoltuk a mesterséges megvilágítást, csökkentettük az épületek hűtését, a karbantartási osztály pedig tervszerűen kivette a termelésből a nagy energiafogyasztású mixer- és kalandergépeket. Ezekkel az intézkedésekkel sikerült teljesítenünk a Magyarország Kormánya által megfogalmazott kérést.
A cél eléréséhez ugyanakkor munkatársaink együttműködésére is szükség volt, ezért köszönjük mindenkinek a türelmet és az alkalmazkodást ebben a rendkívüli időszakban.