Néhány hónapja minden ruhabolt kirakatában, minden értékesítéssel foglalkozó weboldalon, minden közösségi oldalon városok neveit látjuk egy Salvador Dali-maszk mellett díszelegni.
Tokió. Nairobi. Rio. Denver. Oslo. Moszkva.
Helsinki. Berlin. Minden városnév egy bűnözőzsenit rejt. Nem olyan bűnözők, akik embereket mészárolnak vagy országokat sodornak a kétségbeesés szélére terrorcselekedeteikkel. Főleg megélhetési bűnözők, akik mind különböző “szakterületeken” jeleskednek. Spanyolország legkülönbözőbb pontjairól gyűltek össze, és kovácsolódtak a világ legütőképesebb csapatává. Persze a történetből nem maradhat ki a lángelme sem, aki hosszú évek alapos munkájával alkotta meg zseniális tervét: a Professzor. De mi a feladat?
Elfoglalni a Spanyol Pénzverdét elegendő időre ahhoz, hogy 2,4 milliárd eurót nyomtassanak, mindezt makulátlanul. Áldozatok nélkül, a köznép támogatását elnyerve, lekövethetetlenül. Felmerül a kérdés: miért pont egy pénzverde? A Professzor ezt is, mint a terve összes részletét, könnyedén elmagyarázza nekünk: így nem lopnak senkitől. Az a pénz még nincs kinyomtatva, így nem birtokolja senki. Az egész megmozdulás tulajdonképpen harc egy olyan rendszer ellen, amiben a pénz oda megy, ahol már amúgy is rengeteg van.
Példátlan szereplőgárda, váratlan fordulatok a cselekményben, állandó feszültség és izgalom. Érdemes megnézni. Ha nem a történet miatt, akkor azért, amit elért a világban. Ma már minden tüntetésen látunk Dali-maszkos embereket, a lázadásnak, a rendszer megdöntésének a szimbólumává vált, pláne a piros overállal kombinálva. A Bella Ciao című méltán híres dal hatására pedig minden néző megtanult egy kicsit olaszul, mert meg kellett tudnunk, miért lett ez a lázadók himnusza.