Informatikusként már több mint két éve csapatunk tagja Pásztor Loránd, aki saját bevallása szerint szereti a munkáját, többek között azért is, mert kollégáival mindig megtalálja a közös hangot. Ha vége a munkaidőnek, és kikapcsolódásra van szüksége, a fényképezőgép után nyúl, és már indul is a szabadba.
Miért pont a fotózást választottad hobbidnak?
Az egész nem is a fotózással kezdődött, hanem a természetjárással. A párommal lakásban lakunk, ezért tudatosan keressük a lehetőséget, hogy minőségi énidőt töltsünk kinn a szabadban. Szeretünk nagy sétákat tenni, ahol nem az úti cél vagy a nagyon különleges látnivaló a lényeg, hanem hogy kinn vagyunk a friss levegőn, sétálunk, beszélgetünk, nevetünk. Gyakran járunk ki a falu melletti tisztásra, de a rácalmási sziget is nagy kedvencünk. Ennek az évnek az elején jött az ötlet, hogy mi lenne, ha még izgalmasabbá tennénk ezeket a sétákat, és vennénk egy fényképezőgépet, amivel megörökíthetnénk a természet apró csodáit, azokat a dolgokat, amik megtetszenek nekünk egy-egy ilyen barangolás során.
Vannak kedvenc témáid, amiket különösen szívesen fotózol?
Egyelőre természetfotókat készítek, vagy időnként a sétákra velünk tartó családi kiskutyát kapom lencsevégre. Nemrég voltunk éjszakai fotózáson is, ami újszerű kihívás volt, de azt is nagyon élveztem. Szeretném szélesíteni majd a látóköröm és a tudásom, de mindehhez idő és türelem szükséges. Nincs fotós képesítésem, autodidakta módon fejlesztem magam pl.: utána olvasok egy-egy lehetséges megoldásnak, tagja vagyok több, a témába vágó Facebook csoportoknak és fotós ismerőseimmel is gyakran cserélünk tapasztalatokat. Élvezem, hogy a fényképezésben mindig van fejlődési lehetőség, de nem csak a felkészültség számít. Az egyedi látásmód legalább annyira fontos, hogy mit veszel észre, mit tartasz megörökítésre méltónak az eléd táruló tájból. Egy mohás fa, egy virág vagy egy kis élőlény…mind csak arra vár, hogy megláss benne valami nem mindennapit, és ez nagyon motiváló számomra.
Mihez kezdesz az elkészült képekkel?
Amik különösen tetszenek, azokat ki szoktam nyomtatni, de gyakran ajándékba is adom családon belül. Később szeretnék majd fotós pályázatokon is részt venni, de ezen a fronton még nem léptem a tettek mezejére. Egyelőre szorgalmasan gyakorlok, úgy érzem, hogy egyre jobban is megy, de ami még fontosabb, hogy tökéletesen kikapcsolok és feltöltődök közben.
