Ihor Ponomarov és Mihail Pavlovshii új életet kezdtek Rácalmáson
A Hankook gyárában széles mosollyal köszönünk egymásnak, nálunk természetes, hogy örömmel üdvözöljük az itt dolgozó külföldi kollégáinkat, akiket a Hankook Negyed hasábjain is igyekszünk bemutatni. Az előző lapszámban Tserenbat Budragchaa-t ismerhettétek meg, aki egy különleges mongol húros hangszeren, a morin khuuron játszik. Most pedig ukrán kollégákat és családjaikat szeretnénk kicsit közelebb hozni hozzátok.
Az ukrán Ihor Ponomarov 2019 óta erősíti az extruding folyamatért felelős csapatot gyárunkban. Mint annyi honfitársa, azért választott magyar munkahelyet, hogy jobb életet biztosítson családjának, arra azonban ő sem számított, hogy hamarosan felesége és gyerekei is követik őt, és háború elől menekülve a Hankook Házban találnak menedéket.
„Tavaly márciusban érkeztünk” – kezdett bele történetükbe a feleség, Alla. „Három napig tartott, amíg eljutottunk Lvovba, onnan pedig busszal Magyarországra. A 10 éves fiúnk, Márk innen online folytathatja az iskolát. Tanítója így is ad órákat, úgyhogy Márk érvényes bizonyítványt szerezhet. A tanítás néha megszakad az áramszünet vagy a sajnálatos bombázások miatt, de ezeket mindig bepótolják” – mesélt érdeklődésünkre új életükről Alla.
Arra a kérdésre, hogy a családanya mivel tölti az idejét Magyarországon, mosolyogva válaszolt. „Hálás és szerencsés vagyok, hiszen nekem is sikerült elhelyezkednem a Hankooknál, a building területen dolgozom. A kollégák nagyon kedvesek, folyamatosan tanulunk tőlük magyarul is, de sokan vannak, akik már beszélnek egy-két szót ukránul” – fogalmazott.
Helytállása ellenére Márk számára nagyon nehéz ez az időszak. „Hiányoznak a barátaim, a nővérem. Amint lehet, haza szeretnék menni. Bárcsak újra gondtalanul nyaralhatnánk az Azovi tengernél” – sóhajtotta őszintén.
Kollégánk, Mihail Pavlovshii szintén 2019-ben érkezett közösségünkbe, ő is az extruding területén erősíti a Hankookot. Felesége és a hatéves kislánya, Viktória 2022 márciusában követte őt Magyarországra.
„Szeretünk itt lenni, jó a munka, és most, hogy a feleségemmel mindketten dolgozunk, többet tudunk félretenni is. Szeretnénk majd visszatérni Ukrajnába, ha a helyzet lehetővé teszi, hiszen a családunk és a lakásunk is vár odahaza, de az élet sajnos ott most még nem biztonságos” – részletezte Mihail.
Mint megtudtuk, Viktória magyar óvodába jár. „Könnyen beilleszkedett az új közösségbe, ahol úszni, korcsolyázni és táncolni is tanulhat. Már magyarul is beszél egy kicsit. Mi pedig váltott műszakban dolgozunk, hogy gondoskodni tudjunk róla” – engedett bepillantást a mindennapjaikba.
„Szabadidőnkben gyakran sétálunk a folyóparton és szívesen sportolunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tavalyi Hankook-sportnapon elnyertem a kupát a teniszbajnokságon” – büszkélkedett Mihail.
