Daniel Radcliffe és a kéthetes pokoljárás
Nem a legújabb filmek között van, de talán azért még nem ült rá túlzottan a por a 2017-ben megjelent Dzsungelre.
Az igaz történeten alapuló Dzsungel forgatókönyve szerint 1981-ben egy kisebb csapat egy furcsa utazó unszolására elindul a bolíviai Amazonas őserdő felfedezésére, és teszi mindezt egy órán keresztül. A feleslegesen hosszú bevezetésnek köszönhetően megtudjuk, hogy “jajdeveszélyesazőserdő”, és azt is, hogy ki kivel van, ám sajnos a cselekmény kibontakozásáig meg kell várnunk azt a cirka hatvan percet, amíg a Daniel Radcliffe alakította író-kalandor, Yossi Ghinsberg végre halálos veszedelembe kerül és elszakad a csoport többi tagjától. A film további részében egy kéthetes pokoljárásnak lehetünk tanúi, amit Ghinsberg él át az egyedül maradástól a menekülésig, a mozi pedig fokozatosan csap át átlagos kalandfilmből izgalmas pszichothrillerbe.
Főhősünket a túlélés napjai alatt folyamatosan körbelengi a halál, akinek nem adja meg magát, viszont megtapasztalja, milyen érzés éhezni, fázni, megharapottnak, megcsípettnek, elfertőződöttnek és hasonlóan kellemetlen állapotúnak lenni. Mindeközben elborul az elméje is, pszichózis gyötri és ahogy az lenni szokott, pont akkor menekül meg a halál torkából, amikor már a happy endre kondicionált néző is lemond róla.
A befejezés kifejezetten erősre sikerült, és összességében a komplett film is nagyon a helyén van. Bár nagy megváltást nem ígér a műfajon belül, a kalandfilmek kedvelőinek kihagyhatatlan darab. Valahogy a valós történeten alapuló filmek és adaptációk korát éljük, de ez nem feltétlenül baj. Pláne, ha olyan alkotások születnek belőlük, mint a Dzsungel.