Jack Skellington nemcsak a Mikulást rabolja el immár három évtizede minden valamirevaló karácsonymániás filmnéző képernyőjén, hanem több generáció szívét is. Tim Burton karácsonyi merénylete mit sem vesztett értékéből az évek során, és örökérvényű kultfilmmé vált.
A stop motion technikával készült Karácsonyi Lidércnyomást három éven keresztül forgatták és csiszolták tökéletesre az alkotók. Az aprólékos munkának és a zseniálisan megtervezett báboknak köszönhetően egyértelműen kijelenthető, hogy a film legnagyobb erőssége a látványvilág, de maga a történet is nagyon egyedi. Halloween Város legfőbb ijesztgetője, Jack Skellington intenzív burnoutot él meg az állandó, roppant unalmas rémisztgetős melója miatt, és amint ezen búslakodva járja az erdőt, rátalál a Karácsony Városba vezető titkos átjáróra. Értelemszerűen itt senki sem mások halálra ijesztéséből él, hanem azon munkálkodnak, hogy a legcsodálatosabb karácsonyt varázsolják az otthonokba. A buli feje maga a Mikulás, akinek munkáját Jack igencsak megirigyli, és elhatározza, hogy ezentúl majd ő tölti be az öreg ajándékozó szerepét. Ehhez persze először meg kell szerveznie az emberrablást, és miután a Mikulás kikerült a képből, kezdetét veszi a káosz.
A látvány és a történet után nem mehetünk el szó nélkül Danny Elfman fogós betétdalai mellett sem, amiből van bőven, és amiktől már-már úgy érezzük, egy animált musicalt nézünk, abból is egy minőségibb változatot. Ember legyen a talpán, aki a film után ki tudja verni a fejéből a Making Christmas vagy a Kidnap the Sandy Claws című nótákat….
A Karácsonyi Lidércnyomás egy kortalan alkotás, ami bár első blikkre mesének tűnhet, gyakorlatilag 10-99 éves korig bárki számára szórakoztató lehet, aki vevő Burton fantáziavilágának semmivel sem összetéveszthető sötét bájára.