A tudatos jelenlét fontossága a munkahelyen
Nem elég ismernünk a szabályokat – a munkahelyen folyamatosan ébernek kell lennünk, hogy időben reagálhassunk a veszélyekre. A tudatos jelenlét fejleszthető képesség, amely segít elkerülni a baleseteket és biztonságosabbá tenni a munkavégzést. Lássuk, mit is jelent a tudatosság a gyakorlatban, és milyen célokat tűzött ki vállalatunk 2026-ig a munkahelyi biztonság javítására.
A tudatossággal, mint szóval a munkavédelemben először az ISO 45001 irányítási rendszerszabványban lehetett találkozni és nehéz volt először kitalálni, mire gondolhatott a „költő” e szó mögött. A szabvány ezen pontja a munkavállalók tájékoztatását írja elő kötelezően – különösen a munkahelyi kockázatok, a balesetek körülményeinek és megelőzésének, valamint a munkahelyi egészség és biztonság politikájának, céljainak megismerésével kapcsolatban. Mindezekről oktatás keretében szerezhetnek információt a munkavállalók.
A tudatosság azonban nem az oktatottságról szól, hanem a tanult, tapasztalt információk és megélt érzések alkalmazásáról. Egy veszélyes munkafolyamat elvégzése során tudni kell, hogy melyek pontokon kell a tanultak szerint eljárnunk, különben baleset történik. A jelenlét azt jelenti, hogy éber figyelemmel kell lennünk saját magunkra és környezetünkre, mert csak így vagyunk képesek a veszélyhelyzetekre időben és megfelelően reagálni. Tisztában kell lennünk a gyengeségeinkkel és erősségeinkkel, azaz mit tudunk könnyen, kisebb odafigyeléssel elvégezni, és mire kell jobban koncentrálnunk biztonságos munkavégzés érdekében. Minden egyes tevékenység más-más tudatosságot igényel, amely idővel fejleszthető. Gondoljunk például a gépjárművezetésre, hogy kezdetekben mennyi mindenre kell egyszerre odafigyelni: a külső információkra, szabályok betartására és még a mozgásunkat is koordinálni kell ahhoz, hogy megfelelően kezeljük a járművet. A figyelmünk ekkor még beszűkül egy-egy adott feladatra, és nem tudjuk széleskörűen, általánosan érzékelni a környezetünket. Idővel kialakul a defenzív vezetés képessége: egyre tágabb érzékeléssel vagyunk jelen az úton, és még azelőtt reagálunk a veszélyekre, hogy baleset történne. Megfigyelve a közlekedésben részt vevő más járművezetők reakciót, vezetési stílusát könnyebben alkalmazkodunk a forgalomhoz, és a potenciális veszélyek felismerésével magunkat és másokat is időben figyelmeztethetünk a balesetek elkerülésére. A munkahelyi környezetben is hasonlóképpen kell jelen lennünk, az utakhoz hasonlóan a munkahelyünk is veszélyes üzem.
A tudatos jelenlétnek szerves része az érzelmeink uralása, a stresszhelyzetek megfelelő kezelése. Felfokozott idegállapotban beszűkül figyelmünk és látóterünk, így jóval kevesebb információhoz jutunk a helyzetek megfelelő megítéléséhez, kezeléséhez. Ha ingerülten vagy dühösen, az érzelmeinktől vezérelve cselekszünk, nagy eséllyel rossz döntéseket hozunk, és egy esetleges túlzott erőkifejtés miatt könnyen megsérülhetünk. Bizonyára akad köztünk olyan, aki tud magában ezekre megtörtént példákat is sorolni. Utólag már mindenki bánja… Fel kell ismernünk az érzelmi feszültség okát, meg kell állnunk egy pillanatra, átgondolni a helyzetet, és tudatosan kezelni azt.
Nagyon nehéz a munkahelyen és a magánéletben történteket különválasztani, de be kell iktatni egy „kapcsolót” vagy „kaput”. A magánéleti gondokat nem lehet a munkahelyre behozni, mert elveszi a figyelmet, éber jelenlétet a biztonságos munkavégzéstől. Ugyanígy a munkahelyi stresszt sem szabad „hazavinni”, mert elveszi a fókuszt a pihenéstől, amely az éber jelenlét nélkülözhetetlen alapja.
A balesetvizsgálatok során a sérültek szinte minden esetben úgy nyilatkoznak, hogy „Igen, ismerem az ide vonatkozó szabályokat…”, „Igen, tudom, hogy viselnem kellett volna a vágásbiztos kesztyűt…”, „Igen, át kellett volna kapcsolnom automatából kézi üzemmódba a gépek, és akkor nem indult volna el…” stb. Az oktatottsággal, az ismerettel tehát nincs baj, de ezek mit sem érnek, ha nem alkalmazzuk őket. A balesetek megelőzésének nincs alternatívája – semmi sem lehet fontosabb ennél.
Legyünk igazán jelen a munkahelyünkön, és tekintsünk kellő éberséggel a veszélyekre! Végezzük tudatosan és előrelátóan a munkánkat, ügyelve saját magunk és a környezetünk biztonságára!