A mindennapok vaksága – A részletekben elvesznek az alapok
Amikor egy szervezet vagy egy rendszer kritikus ponthoz ér és már nemcsak a jelen cél, hanem a jövőbe vetett hit,y a tiszta jövőkép is meginog, az okokat a mélyben keressük és megpróbálunk visszatérni az alapokhoz. A „back to the basic”, azaz „vissza az alapokhoz” szlogen azonban nem azt jelenti, hogy felejtsük el a múlt fejlesztéseit, folyamatait és a „nulláról”, azaz „tiszta lappal” kezdjük újra, hanem azt, hogy az egész rendszer teljes átvilágításával találjuk meg, hogy mi és hol veszett el, illetve vesztett irányt.
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor a problémák sokasága elhalványítja a célt. Ilyenkor vizsgáljuk meg a kihívások teljes skáláját és mondjuk ki, hogy mi a felelősségünk a helyzet kialakulásában. Egy biztos: egymásra mutogatással semmilyen probléma nem oldható meg. Ha a saját felelősségünk helyett előbb a mások hibáit keressük, akkor ez a negatív harc energiarablóként hat mindenkire és elveszi a figyelmet a megoldásról.
Az okok feltárásához használhatunk gyökérok elemzési módszereket, amelyekkel irányítottan kivizsgálhatjuk a probléma lehetséges forrásait és értékelhetjük, rangsorolhatjuk őket fontosságuk, hatásuk szerint. Ilyen a baleset kivizsgálásban pl.: a 9M módszer, amellyel 9 lehetséges okot vizsgálunk az adott esettel kapcsolatban. Man (ember), Method (munkamódszer), Machine (gép), Milieu (környezet), Material (anyag), Management (vezetés), Money (anyagi forrás), Motivation (motiváció, pl.: a szabályok követésére), Measurement (mérés). A balesetek kivizsgálásakor leginkább az első három, majd az azt követő további két tényező az, amit vizsgálnunk kell, hogy valós képet kapjunk a baleset körülményeiről, a megelőzés eszközeiről, és ami talán a legfontosabb: egyértelműen körvonalazódjanak a felelősségi körök.
A balesetmegelőzés eredője mindig az ember, a munkavállaló! Rajta múlik minden egyéb, további tényező, illetve az, hogy valami egyáltalán tényezővé válik-e!!! Hiszen gondoljunk csak bele: hiába van a környezetben egy potenciálisan sérülést okozó tárgy (pl.: fejbeütést okozó éles eszköz), az önmagában nem okoz sérülést a munkavállalónak, ha ő odafigyel a környezetére és elkerüli a veszélyt. Ugyanígy igaz ez a gépek biztonsági szintjére vagy hiányosságaira, mivel a gumiiparban nem lehet ún. „bolondbiztos” gépeket építeni. Mindig is adottak voltak és lesznek is forgó-mozgó géprészek, amelyek megérintése biztosan sérülést okoz – ezekben az esetekben csak a sérülés mértéke kérdéses. Ebből adódik a gépekkel kapcsolatos „ökölszabály”: forgó-mozgó géprészek érintése tilos! Csak a megfelelő módon leállított gépen kezdhető meg a hibaelhárítás! Minden az emberi tényező esszenciáján múlik, azon, hogyan érzékeljük saját magunkat, másokat és a környezetünket, valamint hogyan adaptálódunk az új helyzetekhez és feladatokhoz, és hogyan vagyunk képesek meghaladni korlátainkat (fáradtság, stressz, félelem).
Ha a saját feladat- és hatáskörünkben – azaz azon belül – megtettünk minden tőlünk telhetőt és elvárhatót, akkor kezdhetünk el rávilágítani a szabályozatlan, ellenőrizetlen, gazdátlan folyamatokra. Ehhez persze az kell, hogy a saját munkafolyamatainkat, a gépek működését és a gyártás folyamatát ismerjük, és ez a tudás saját igényességünk része legyen.
Sajnos a mindennapok körforgásában, rutinjában keletkezhetnek vakfoltok, amik baleseti veszélyforrást jelenthetnek. Konkrét példa: Egy új gépet a megszokott, szabályozás szerinti eljárás alapján ellenőrzünk biztonsági szempontból. Minden vészleállító a helyén van, mindegyik működik, és megfelelően reagál a gép manuális és automata üzemmódjában egyaránt. Mégis történik egy baleset, mivel a gép manuális üzemmódjában a gép olyan nagy sebességgel működik, hogy amikor a kezelő keze hozzáragad az anyaghoz, nem tudja elengedni azt, és az aránylag nagy sebesség miatt nem is képes időben kezelni a vészhelyzetet. Ilyenkor vajon csak egy személy felelősségi körébe tartozik ennek a hibának a feltárása? Jogilag igen, de a gyakorlat szerint nem. Másnak is fel kellett volna, hogy tűnjön az új gép sebességbeli különbsége más gépekhez képest? Határozottan igen!
Ezzel az írással az volt a célom, hogy rávilágítsak a megszokások okozta figyelemhiányra, az érzéketlenségre az egyébként egyértelmű veszélyekkel, problémákkal szemben.
Lépjünk ki a napi rutinból és nézzünk – kvázi – idegenként a munkánkra, a gépeinkre, a környezetünkre, és tegyük meg a kockázatok csökkentésével kapcsolatban mindazt, amit mi meg tudunk tenni, majd kérjük más felelősök támogatását a cél megvalósulása érdekében.
Balesetmentes munkavégzést és a tudatos jelenlét fenntartását kívánom minden kollégámnak!
László Vígh
EHS Team Manager