Beszélgetés Kertész Péter kollégánkkal
Kertész Péter kollégánk 2011 óta dolgozik a EU Development Support Team mérnökeként. Azt mondja,
a mögötte álló hankookos évtized után is minden nap szívesen lépi át a gyár kapuját, hiszen munkájában kihívást talál, kollégáival pedig nagyon jó kapcsolatot ápol. Péternek a munkája során már volt alkalma Koreát is megjárni, ahol a vulkán részlegen alkalmazott sütési idők kiszámításából kapott értékes leckét. A fiatal mérnök szabadidejében szívesen adja át magát az éjszakai pezsgésnek: fotózásról és zenélésről beszélgettünk vele.
A fotózás egy csendes, magányos tevékenységnek tűnik, ám ezt te korántsem így éled meg. Mesélj egy kicsit erről! Mikor fogtál először fényképezőgépet a kezedbe?
Ezer éve indult ez az egész, még anno apu filmes fényképezőjével, de komolyabbra akkor fordult, amikor kb. 6-7 éve egy barátom kiköltözött Londonba, és emiatt eladta nekem a gépét, ami ugyan nem volt egy csúcskategória, de kezdésnek tökéletes volt számomra. Ez volt ez első saját fényképezőm, amivel igazán felfedezhettem a fotózás szépségét és örömét. Aztán amikor 2018-ban készültem Koreába, akkor vettem egy komolyabb gépet, aminek már cserélgetni lehetett az objektíveit, és onnantól „elindultam a lejtőn”. Egyre több kiegészítőt vásároltam hozzá, és szinte mindenhová vittem magammal. Helyi bulikban kezdtem el fotózni, először csak a saját magam szórakoztatására, majd később felkéréseim is érkeztek, amiknek örömmel tettem eleget. Mára elmondhatom, hogy több város számos koncertjén és fesztiválján fotóztam már, melyek közül különösen büszke vagyok azokra, amelyeket a Ladánybene 27 zenekar megbízásából örökítettem meg.
Az éjszakai pezsgés pillanatain túl más témákat is lencsevégre szoktál kapni?
Szívesen fotózok vonatokat, magányos szerelvényeket, elhagyatott vasúti épületeket, régi pályaudvarokat. Édesapám vasutas, így bizonyára innen jön a vasúti téma szeretete. Emellett nagyon kedvelem a graffitiket, így előszeretettel örökítek meg művészi falfirkákat is.
Ha pedig éppen nem megörökíted a pillanatokat, akkor te magad formálod őket, például a zenén keresztül. Mikor és hogyan kezdtél el zenéléssel foglalkozni?
A lemezlovaskodás még a debreceni egyetemi éveim alatt indult, amikor egy helyi, netes underground rádió, a sub.hu műsorkészítésébe csöppentem bele. A kezdetektől főleg reggae, hiphop és dancehall stílusú zenéket játszom. A rádiónál volt alkalmam zenei téren fejlődni, mély barátságokat kötöttem, és itt értek az első élő bulis felkérések is. Megvettem az első saját keverőpultomat, lemezeimet, lemezlejátszómat. Utóbbit például pont a Ladánybene gitárosától sikerült szuper áron megszereznem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Hát valahogy így indult a zenélés, aminek azóta is hódolok hétvégenként, amikor csak tehetem.
Vannak terveid a fotózással és a zenéléssel?
Az amatőr szintnél komolyabb terveim nincsenek, ezek tényleg a kikapcsolódásról szólnak számomra.
Nemrég fogalmazódott meg a gondolat bennünk egy nagyon kedves barátommal, aki szintén zenél és fotóz is, hogy Debrecenben csinálunk egy örömzenéléssel egybekötött fotókiállítást, elsősorban a barátainknak. Ezen pörgök mostanában…
