„Lázasan léptem színpadra, de a koncert végére minden bajom elmúlt. Rám így hat a zene.” – Beszélgetés Poszt Péter munkatársunkkal
Kodály híres mondata szerint: „A zene mindenkié.” Fiatal kollégánkat hallgatva azonban inkább úgy érezzük: minden zene az övé… Hogy hogyan lesz valaki asztalos tanulóból a latin zene szerelmese, és mi hajtja azt, aki másfél évtizeden át gyűjt álmai dobfelszerelésére, arról a Cutting részleg munkatársa, Poszt Péter mesélt nekünk.
Péter, honnan a zene és dobok iránti rajongás?
Már az általános iskolában is zenei tagozatos voltam, ahol 11 évesen a tanárom javaslatára kezdtem el dobolni. Nyolcadik után asztalosnak tanultam, de továbbra is maradtam a Sándor Frigyes Művészeti Iskola diákja. A legmeghatározóbb élményem itt, hogy két éven át Berdisz Tamástól, az ország legkiválóbb jazzdobosától tanulhattam. Miatta lettem „zenei mindenevő” és nemcsak zenehallgatás, hanem a hangszerválasztás terén is.
A mindenevőknek is vannak kedvencei! Melyik műfaj és melyik hangszer áll hozzád a legközelebb?
A funky, a soul és a jazz mellett a latin zene a mindenem, ebből fakad az is, hogy a dob mellett a konga az a zeneszerszám, amin a legtöbbször játszom. A dob már 30 éve a szenvedélyem, és nagyon boldog vagyok, hogy bár 15 évnyi kemény munka árán, de olyan komplex dobfelszerelést állítottam össze, amely bármilyen színpadon megállja a helyét. Az elmúlt három évtizedben jó néhány ütőhangszert kipróbáltam, sokukat máig rendszeresen használom. Legújabb kedvenceim a cajon (ejtsd: káhon – fából készült, doboz alakú ütőhangszer) és a hang nevű acél hangszer a maga nyugtató frekvenciájával. Minden pillanatban ámulatba ejt, hogy a hangzása milyen érzelmeket képes kiváltani az emberekből.
Az általad játszott zenék is ennyire sokszínűek?
Az első bandámmal, a Jambonnal latin zenét játszottunk, majd jött a rap csapat, a Rodinia, amivel később már alternatív rockzenét toltunk. A dolog érdekessége, hogy ezzel párhuzamosan, lettem a Ladik zenekar tagja, akikkel azóta is keresztény könnyűzenét játszunk. Két akusztikus formációban, a Silver Gardenben és az Akusztikumban a csapatok kongásaként működöm közre, előbbiben az ír kocsmazenéhez hasonló hangzás jelenik meg, utóbbi inkább populáris stílus. A szívem csücske mégis az Aranyudvar Mesezenekar, ahol saját gyerekdalainkat interaktív módon adjuk át a legkisebbeknek. Nos igen, azt hiszem, ez elég sokszínűnek mondható, de ettől a változatosságtól szeretem annyira a zenélés minden pillanatát. Volt olyan eset, hogy lázasan léptem színpadra, de a koncert végére minden bajom elmúlt. Rám így hat a zene.
Mik a zenével kapcsolatos jövőbeli terveid?
Örömmel tanítanék fiatalokat dobolni, emellett szívesen lépnék fel önálló kongás műsorommal városi rendezvényeken, céges vagy családi eseményeken, amennyiben meghívást kapok. Mindig arra törekszem, hogy a zene iránti szenvedélyemet érthető és érezhető módon adjam át, és a visszajelzések alapján szerencsére ez a legtöbbször sikerül is.
